BEOL

Pénteken a kunágotai katolikus templomban szentmisén, majd a temetőben emlékeztek az üldözött, meghurcolt kulákokra. Dr. Zsíros Géza családját is kuláklistára tették. Mindenüket elvették. A birtokukon lévő épületeket a földdel tették egyenlővé. A kárpótlás után (a kárpótlási törvény dr. Zsíros Géza volt országgyűlési képviselő nevéhez köthető a rendszerváltozás utáni első parlamenti ciklusban) visszakapta a család egykori tulajdonát, ahol egy modern családi birtokot hozott létre. Mint fogalmazott: „Biztosan büszke rám az édesapám ott fenn, hogy húsz év alatt behoztam a kisesett negyven évet.”

— Majd’ félmillió családot érintett a kuláklista Magyarországon. Elég volt 25 hold termőföld vagy 6 hold gyümölcsös, hogy valakit kuláknak nyilvánítsanak — mondta dr. Zsíros Géza.
— Koholt vádakkal, sokszor pedig indok nélkül vitték a gazdákat börtönbe. Sok embert a saját tanyáján öltek meg a családtagjaik szeme láttára. A mi családunk életét is alapjaiban változtatta meg a kuláktörvény.

Üknagyapám régi gazdálkodó katolikus családból származik, sokáig Kunágota bírója volt. Nagyapám kisbirtokos, önkormányzati képviselő, Csanád vármegyei képviselő, közgyám és virilis, vagyis a legnagyobb adófizető. Az általuk létrehozott birtok művelését folytatta apám is, egészen 1952-ig. Akkor a tulajdonlapjára rávezették, hogy „Megszűnt.”.

Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy mindenünket elvették. Apámat börtönbe vetették. Édesanyámat, a bátyámat és engem — akkor hatéves voltam — kényszerkilakoltatásra ítéltek. Ennek hatvan éve — folytatta dr. Zsíros Géza. A 21 épületből álló gazdaságot — istállókat, ólakat, pajtákat, színeket, lakóépületet — a földdel tették egyenlővé. A birtokon lévő állatokat, eszközöket széthordták, illetve bevitték a hatalom gyakorlói a téeszbe.

A családot először a mezőhegyesi Ondák tanyára vitték, majd megengedték nekik, hogy az anyai ágon tulajdonukban lévő magyarbánhegyesi házba költözzenek, onnan pedig Budapestre kerültek.
— Édesapám 1953-ban, Sztálin halála után kapott amnesztiát. Segédmunkásként dolgozott Budapesten. Hogy élte meg a történteket? Bölcs ember volt. Tudta, hogy a tulajdon nem cél, hanem eszköz. Édesapám sajnos nem élhette meg a rendszerváltozás utáni kárpótlást, de édesanyám és anyai nagyanyám igen. Elmondani nem lehet, hogy mit éreztünk.

Dr. Zsíros Géza arról is beszélt, hogy 1993 tavaszán kint dolgozott a visszakapott birtokon, amikor egy ősz hajú férfi ráüvöltött: „Zsíros úr! Maga mit keres itt?” Azt válaszolta: „Itt születtem, és ez ismét az én tulajdonom.”
— Kiderült, hogy az egykori foglaló volt. Hazament, és mint megtudtam, felakasztotta magát. Nem tudta elviselni, hogy a rendszerváltozással vereséget szenvedett — emlékezett vissza dr. Zsíros Géza.