BEOL

Pontosan nem tudni, hogy az elmúlt három évtized alatt miért nem került színpadra Farkas Ferenc Csínom Palkója, de két ok azért gyanítható. Az egyik, hogy a Rákóczi-szabadságharc idején játszódó történet nemzeti érzelmekkel teli, szabadságeszmétől túlfűtött, és a magyar történelemből olyan hősöket, bátor vitézeket rajzol elénk, akiket nem mindig illett dicsőíteni. Hazafiasság, nemzeti öntudat, eszmék éltetése, fellépés a zsarnok ellen, nemzeti és nemzetközi érdekek összehangolása — ha nem is a történelemtudomány vagy a napi politika, hanem a mese, a legenda nyelvén — sokféleképpen értelmezhető. Hangoztatása olykor nem kívánatos, akár veszélyes is lehet.

Amikor nem lehetett őszintén beszélni, jól jött a művészi köntös; máskor viszont a megjelenítés fordult át könnyen ízléstelen nemzetieskedésbe. A másik ok arra, hogy a daljáték nem szerepelt régen repertoáron, nyilván az, hogy a nagyszabású zeneművet, romantikus népoperát, operettet nem könnyű jól előadni. Kiváló énekes-táncos színészek kellenek a magyar népzenei hagyományokra építő, közismert melódiák előadásához; nélkülük belevágni kockázatos vállalkozás.

A Jókai színház művészei — kurucos bátorsággal — mertek nagyot álmodni, belevágtak, és nyertek! Nyert velük a közönség is. Greifenstein János rendezése példásan ötvöz a produkcióban mindent, ami a térség büszkesége, s nemcsak helyben érték, hanem határainkon túl is. Ilyen a kiváló Békés Megyei Szimfonikus Zenekar, Somogyi-Tóth Dániel karmester vezetésével, valamint a Balassi Táncegyüttes tagjai, Mlinár Pár koreográfiájával.

A cikk a hirdetés után folytatódik

Szokolay Dongó Balázs, a világhírű zenész is kötődik a térséghez, játéka tárogatón, dudán és furulyán felejthetetlen élmény, nagyban hozzájárul az előadás sikeréhez. Hatvany Csaba díszlettervező hófehér papírszobrai és Olga Gonobolin szintén hófehér jelmezei együtt olyan eredeti, csodálatos, harmonikus mesevilágot ábrázolnak, ahol már önmagában a látvány lenyűgöz, és még „beszél” is. Szabadság, szerelem, küzdelem, cselszövés, sok poén, humor. Mese, varázslat egy történelmi korszakból, amelynek szereplői mára már csak tiszta lelkük, egyszerűségük, emberségük miatt érdekesek. Ez a fehér óriási találmány! Az emberre koncentrál, minden nemzeti színnél, viseletnél elegánsabb és hatásosabb.

Jó volt látni ezt az előadást, színházban éreztem magam. A fehér papír-, gyapjú- és csipkecsodák, a báli maszkok és a forgó-villogó lovas csatajelenet európai színvonalú, maradandó élményt nyújtott. S azóta is dúdolom az ismert dallamokat: Csínom Palkó, Csínom Jankó..., Te vagy a legény, Tyukodi pajtás... — meg az egész társulat!