BEOL

— Szindbád alakja nemcsak a legújabb kislemez és a turné kapcsán jelenik meg. Ha jól tudom, kamaszkorát is jelentősen befolyásolta.
— Krúdy Gyula Szindbádjának Huszárik Zoltán-féle értelmezése egész életemre kihatott. Krúdy-rajongásom óhatatlanul megjelenik abban, amit írok. De nem kell feltétlenül Krúdyt olvasni ahhoz, hogy az új dalt értelmezni lehessen.

— Pedig egy korábbi interjúban azt fejtegette, hogy hallgatóinak csak egy százaléka érti.
— Az ember sokáig arra vágyik, hogy megértsék, pedig ez nem lehet elvárás a közönséggel szemben. Néha egy-egy szó alatt is mást ért az egyik ember, mint a másik. Sokkal fontosabb, hogy neveltetéstől, műveltségtől függetlenül nagyon hasonló dolgokat éreznek azok, akik ezeket a dalokat hallgatják.

A cikk a hirdetés után folytatódik

— Esetenként heves dobpergés kíséretében, néhol Andante stílusban szólalnak meg dalai. A másként előadott slágerek nyerhetnek más értelmet, megtöltődhetnek új tartalommal?
— Remélem, nem. Élvezem, hogy egy szál zongorával, vonóskar kíséretével vagy metálverzióban is játszhatom a dalaimat, így a régi számok is újként hatnak. Ha van lényegük, akkor az a hangszereléstől nem változik meg: a formai játék annyiban lényeges, hogy ébren tartja a figyelmem. Megértem, de furcsállva hallgatom azokat, akik 30 éve ugyanúgy adják elő a dalaikat. Félnek eltérni a bevált recepttől, mert a közönség az állandóságot szereti. Én szívesen kockáztatok, és örülök, ha van, aki ezt értékeli.

— Szavai mögött sejtem, hogy ön is rendre meglepődik a kritikákon, mely szerint már kiégett.
— Huszonhárom éve zenélek, tulajdonképpen a műfaj kialakult érdekviszonyain kívül létezem. Minden egyes lemezem kapcsán mindig ugyanazok írták, hogy végem van, kiégtem. Aztán több lemezt adtunk el és több ember előtt koncerteztünk, mint a kritikai hátszéllel futtatott kollégák. Médiadarlingként más lett volna az életem, talán nem akartam volna ennyire bizonyítani, fügét mutatni az okos bírálóknak. Úgyhogy köszönöm nekik, hogy nem hagytak békén. Mi a siker kulcsa? Fogalmam sincs. Jókor voltam jó helyen, de ezt mindig csak utólag lehet megállapítani. A sikerben 70 százalék a szerencse, a többit kemény munkával be kell satírozni. Ezt sokan elfelejtik.

Teljes interjú: Békés Megyei Hírlap, június 23.