BEOL

Az négytagú, Tóth Csaba, Babcsán Gábor, Kiss János és Suhajda Szilárd alkotta csapat júniusban érkezett meg Pakisztán fővárosába, Iszlámábádba, ahonnan elbuszoztak Skarduba, majd terepjáróval közelítették meg az utolsó, közúton még elérhető falut.

— Nem túlzok, ha azt mondom, hogy néha halálfélelmünk volt. A hegyi szakasz erősen omladozott, az egysávos úton folyamatosan szembe mentek egymással az autók, és sokszor csak az utolsó pillanatban lassítottak, hangos dudálás mellett. Kisebb csoda, hogy nem történt nagyobb baj — elevenítette fel élményeiket Suhajda Szilárd.

A hegymászó elmondta, az egész olyan volt mintha egy időutazáson vettek volna részt. Az emberek az ázsiai ország ezen részén hihetetlenül egyszerű körülmények között élnek, a kenyér helyett a vízből és lisztből készült, úgynevezett csapatit eszik. A szupermarket nálunk még egy kis boltnak is alig felelne meg, vályogházaik, viskóik szegényesek, mégis mindig mosolyognak és kedvesek. Az expedíció tagjai egyébként a helyiek egyedi gasztronómiájával is megismerkedhettek, a legegyedibb élményt alighanem a gyömbéres kecsketüdő leves jelentette.

A már említett utolsó falutól 100 kilométeres „gyalogtúra” következett, amelynek során a háromezrestől az ötezres magasságig, sivatagok és gleccserek mentén haladva jutottak el a Himalája hegységrendszer Karakorum hegyláncában található 8 ezer 80 méter magas Gasherbrum I. (Hidden Peak) csúcs lábánál fekvő alaptáborba.

A gyaloglás egyébként nem volt egyszerű kihívás, hiszen nappal gyakran a 40-50 fokot is elérte a hőmérséklet, éjszaka viszont általában mínusz 20 fokot mértek. Éppen a lehetetlen időjárási körülmények miatt minden nap éjfél körül indultak, és igyekeztek minél hamarabb megtenni az aznapra kitűzött távolságot.

Az alaptáborban történt akklimatizálódás után elindultak felhordani a csomagokat az 1. táborba. A felkapaszkodás nem volt könnyű, mert a gleccser szörnyű állapotban volt, az időjárás pedig tombolt. Napokon keresztül esett, így a hatezer méteres „állomáson” napokat kellett várniuk, hogy tovább induljanak. Svájci, kanadai, koreai és német alpinistákat éppen a közelükben sodort el egy lavina. Óriási szerencsére mindannyian túlélték a hócsuszamlást.

A különböző táborokban elszórva összesen körülbelül tíz expedíció tagjai tartózkodtak, ám a 8080 méter magas csúcsot senkinek sem sikerült elérnie, a körülmények ugyanis azt egészen egyszerűen lehetetlenné tették. Suhajda Szilárd volt az, aki az egyik legnagyobb magasságig, 6800 méterig eljutott, de tovább nem volt értelme próbálkozni az egyre erősebb lavinaveszély és tomboló vihar közepette.

— Óriási élmény részese lehettem, a Himalája felfoghatatlan méretei, a helyi kultúra elképesztő emberségessége egyaránt nagyon megfogott — fogalmazott Suhajda Szilárd, aki elárulta, sokat jelentett számára, hogy Békés megyéből is sokan támogatták az útját. Az Angliában dolgozó, de békéscsabai fiatalember nem titkolta, céljai között szerepel, hogy visszatérjen a Hidden Peakra, ennek érdekében hegymászó felszerelése egy részét is Pakisztánban helyezte el.