BEOL

Tibi csupa derű, humora nem hagyja cserben, anyukáját a legnehezebb percekben is megnevetteti. Szerencsés alkat a 18 éves fiú, akire ha ránézünk, nem gondoljuk, hogy tavaly májusban transzplantációnak köszönhette az életét.

A középiskolás jól van, 75 kiló, már csak egy vizsgára kell tanulnia és behozta azt a lemaradást, amit a műtétből való felépülés miatt elszenvedett. Igaz, folyamatos a kontroll, havonta kétszer is autóba ül édesanyjával és irány a főváros, ahol ellenőrzik állapotát. A minap is menniük kellett, víz volt a szívburokban.

— Nem vészes — legyint a magas fiú. Az anyukája meg hozzáteszi, az ilyen optimista, fiatalos hozzáállásból tud ő erőt meríteni. Egyébként küzdelmesek a mindennapjaik, hiszen az utazások minden tartalékukat felemésztették már. Azért, hogy Tibinek egészséges ételek kerüljenek a tányérjára, mélyen zsebbe kell nyúlni. Most attól rettegnek, hogy a szolgáltató kikapcsolja a telefont. Legutóbb az adóhatóság kopogtatott, az autójuk volt veszélyben. A téli gázszámlának a kifizetése is nehézséget okoz. Öt hét elmaradás miatt a netet is kikapcsolták, pedig ez Tibi „köldökzsinórja”.

— Tibi most egy farmoson élő 16 éves diáklányért aggódik. Ő Viviennek, a szintén szívtranszplantált lánynak az egyetlen lelki támasza. Együtt élték át a fővárosi klinikán a súlyos beavatkozást mindketten. Együtt lábadoztak — súgott az anyuka a két fiatal közötti kapcsolatról. Azt tervezik, a nyári, balatoni, szívtranszplantáltaknak szerveződő táborba együtt mennek.

— Ahogy mi, Vivien családja is nagyon szerény anyagi körülmények között él. Van egy kisfiú Csongrád megyében, nehéz sorsú ott is a család. Milyen jó is volna, ha valaki szervezne ezeknek a gyerekeknek jótékonysági koncertet, programot. A jól sikerült beavatkozás után anyagi megkönnyebbülést is jelenthetne ez a családoknak.