BEOL

„Munkavégzés miatt kerékpárral járdán közlekedtem Békéscsabán, a Vandháti úton. Balra fordultam az Ady utcára – csengetés nélkül – velem szemben egy idősebb úr szintén a járdán, csengetés nélkül, elém kanyarodott. A két kerékpár első kereke összekoccant, szerencsére személyi sérülés nem történt, de az idős úr első kereke deformálódott!

Én felajánlottam hogy egy kerékpárjavító megcsinálja – centirozza az első kerekét – aminek a költségét én állom, mert kárt okozni nem akartam, s nem voltam tisztában, ki is a hibás. Megsajnáltam az urat, mert hivatkozott a beteg mozgáskorlátozott feleségére.

Mondtam neki, hivatkozzon a boltban rám, s ahogy munkám befejezem – reklámújság-hordást – megyek és kifizetem a javítási díjat! Elmentem, s közölték velem, centirozni nem lehetett az alumíniumfelnit, újat kapott! Háromezer forintba került nekem a könyelmű felajánlásom, vagyis az hogy fizetem a javítási költséget, amire én kb ezer forintra tippeltem, mert egy centirozás körülbelül ennyi. Szerencsém, hogy a gumik nem sérültek vagy a váz, mert így még többe került volna.

Ki közlekedhet a járdán, csengetés nélkül, egy aszfaltos utcában? Én munkavégzés miatt voltam a járdán, mert minden egyes házba nem csúzlizhatom be a reklámújságokat! Kerékpáros kresz mit ír elő? Balekot csináltam magamból? Az úr jól járt, kapott egy új első kereket gumi nélkül ingyen. Én meg fizethettem háromezer forintot a könnyelmű felajánlásomért. Az olvasók véleményére volnék kíváncsi.”