BEOL

Szabóné Tóth Máriával együtt nézegettük az egyik multinacionális élelmiszerlánc termékeit. A középkorú asszony bevallotta, tudja, hogy a magyar áru vásárlása lenne az elvárás, őt azonban az árak érdeklik.

— Kétkeresős a családunk, két gyerekkel. Ha elég pénz csörögne a zsebemben, akkor a hazai mellett döntenék — mondta Mária, aki a magyar és a szlovák dobozos tej közül az utóbbit választotta. Az árkülönbség 54 forint. Az asszony szerint az is kérdéses, hogy mikor magyar áru a magyar. A lisztekhez vezetett.

— A liszt neve egy határon túli településre utal. Kérdés, az is magyar árunak számít-e, hiszen elvileg a magyar áruk vásárlásával a határon belüli termelők védelme lenne a cél. Ha hazai malomban készült a liszt, ki garantálja, hogy a búza itt termett? Gyermekkorom kedvenc csokija — mutatta a táblás finomságot. — A neve a régi, a gyártó külföldi. Így vagyok a kedvenc öblítőmmel, mosóporommal is. Itt gyártják, de a cég külföldi tulajdonú. Akkor most magyar termék, vagy nem? — osztotta meg kételyeit.

A középkorú asszony nagyjából a Szonda Ipsos legutóbbi felmérésének eredménye szerint gondolkodik. A közvélemény-kutató cég megállapította, a lakosság elsősorban a húsok, pékáruk, tojás, tejtermékek tekintetében figyel arra, hogy hazait tegyen a kosarába. Egyébként első helyen az ár szerepel.

Az ország szinte egyetlen alapítványi működtetésű, nyolcvan százalékban kizárólag hazai, elsősorban helyi termékeket árusító szociális boltja működik Békésen.

— Leginkább a városban előállított élelmiszereket találhatják meg polcainkon a vásárlók, de ha valamihez Békésen nem tudunk hozzájutni, akkor is megyei, illetve magyar árucikkeket szerzünk be — vázolta ars poeticájukat Gyetvai Gellért. Az üzletet irányító Szent Lázár Alapítvány igazgatója elmondta, hogy átlagosan 20-30 százalékos árréssel dolgoznak, ami lehetőséget biztosít arra, hogy a vevők valóban méltányos áron vásárolhassanak a hamisítatlan magyar termékekből.