BEOL

Kisari Miklósné, a rendezvény főszervezője elmondta, 59 évvel ezelőtt — az írásos források szerint — 251 családot, több mint kilencszáz embert telepítettek ki Budapestről Mezőberénybe. — Ez a szám azonban valószínűleg lényegesen magasabb volt, hiszen rengeteg visszajelzést kaptunk olyan ide költöztetett emberektől, akik nem szerepelnek a nyilvántartásokban — hangsúlyozta Kisari Miklósné.

A földönfutóvá tett emberek a hivatalos indoklás szerint sértették a közrendet és közbiztonságot, a mondvacsinált okok mögött azonban más állt. A rezsim kiszolgálóinak szükségük volt a kitelepítettek fővárosi lakásaira. A kommunista vezetés az otthonuktól megfosztott családokat szintén kisemmizett vidéki „kulákoknál” szállásolta el, abban bízva, hogy a két réteg egymásnak ugrik és „átharapja egymás torkát”. A számításuk azonban nem vált be, szegénység és megaláztatás ellenére a két hányattatott sorsú csoport megtalálta a közös hangot.

A szombati mezőberényi rendezvényre huszonhét olyan személyiség látogatott el, aki átélte a kitelepítés szörnyűségeit, s persze ott voltak az őket emberséggel fogadó családok képviselői is.
— Köteteket lehetne teleírni az 1951-ben történtekről, s sorsukat méltósággal viselő emberekről, miközben a történelemkönyvek igen szűkszavúan számolnak be az eseményekről. Ez is az egyik oka, amiért közel másfél évi munkával megszerveztük a szombati programot — hangsúlyozta a főszervező.

Az eseményre az érintetteken kívül szép számú érdeklődő látogatott el, akik meghallgathatták dr. Hantó Zsuzsa történész előadását az 1950-es évek törvénysértéseiről és dr. Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatójának értekezését arról, hogy hova is érkeztek a kitelepítettek, s hogy milyen volt Mezőberény a '40-es, '50-es években.