BEOL

A húszéves, történelem, muzeológus szakon tanuló fiatalember az ösztöndíját költi vonatokra. Békéscsabán a Kétegyházi úti portán jelenleg három üzemképes és egy felújítás alatt álló mozdony és több kocsi gurul a mintegy ötven méter hosszú pályán. A vonatok és a kocsik ipartörténeti érdekességek, hiszen korábban ezeket a szerelvényeket téglagyárakban használták anyagmozgatásra. 

— Édesapám a vasútnál dolgozott, sokáig szolgálati lakásban laktunk, kiskorom óta az életem része a vasút, tízéves voltam, amikor az első mozdonyt megvették nekem a szüleim, azóta fejlődött a gyűjtemény — tudtuk meg a fiatalembertől, aki ösztöndíját is vonatokra költi, az enyészettől mentve meg bontásra, ócskavas telepre ítélt mozdonyokat.

Azt már édesapja fűzte hozzá, hogy anyai ágon már a dédpapa is vasutas volt, így talán érthető, miért is nem maradt csak egy gyermekkori fellángolás a mozdonygyűjtés.

— A cél az, hogy megmentsük ezeket a vonatokat és a szélesebb közönségnek is bemutassuk — tudtuk meg. A fiatalember a mozdony gyűjtés mellett barátaival igyekszik feltérképezni és dokumentálni a hazai gyárakban még meglévő vagy már megszüntetett keseknynyomközű ipari vonatokat.

A gyűjtemény egyik érdekessége egy egyhengeres dízel mozdony, amelyet 1958-tól gyártottak. A masinát eredetileg kurblival kellett beindítani, de a sorozatos balesetek miatt munkavédelmi szempontból úgy döntöttek, hogy az indítást betolással kell elvégezni. Így aki vonatozni akart szombaton, annak előtte be kellett tolnia, az egyébként kifogástalan állapotban lévő járművet, hogy azután végigdöcöghessen vele az ötven méter hosszú vasúti pályán.