BEOL

Csöpögős, ködös januári délután visz az utam Füzesgyarmatra, a Klapka utca 41. alá. A sárgára festett, takaros hajlék előtt lévő villanyoszlopon, az utcában egyedüliként gólyafészek árválkodik. Lakói a melegebb égövön egyelőre legfeljebb csak álmodnak a visszatérésről.

A ház ura, mihelyt kezet rázunk, a melléképületbe invitál. A hüllők birodalmába érkezünk, ahol egy szopósbárány és egy öklömnyi yorkshire-terrier kölyökkutya keresztezi utunkat. Az árván maradt, de Csákék által örökbe fogadott tarka bárány a nadrágszáramat kezdi birizgálni, míg a kölyökkutya folyton a cipőmbe szeretne belelépni.

A szekrényből kialakított terráriumban, érkezésemre színt vált a kaméleon, s rögvest elbújik a leopárd gekkó. Első nézésre észre se veszem a szakállas agámát, csakúgy mint az alomban rejtőző, méternél hosszabb amerikai vízisiklót, de a gazda biztos kezekkel varázsolja elő a hüllőt. Közben megtudom: az ékszer- és mocsári teknősök, illetve a Körös—Maros Nemzeti Park engedélyével tartott, nemzetközi egyezmény által is védett görögteknősök a vízóraaknában töltik a telet.

A gazdasági udvaron kialakított ketrecekben aztán különböző fürj, fácán, galamb, papagáj, kacsa és lúdfélék fogadnak, de még a pávák is kimerészkednek óvóhelyükről. Akárcsak „öreg néne” őzikéje kerülne elő, olyan jóságos, szelíd szemekkel néz rám Bambi.
A ház ura büszkén újságolja, hogy nyáron a látogatók, kiváltképp' a gyermekek kedvence a két esztendeje, sérült lábbal érkezett, azóta meggyógyult őzike.

— Mindig is szerettem az állatokat, s már gyermekkoromban is voltak nyulaim. Aztán, amikor a magam gazdája lettem, rottweilerek és kaukázusi juhászkutyák tenyésztésével kezdtem foglalkozni — eleveníti fel a gyűjtemény körülményeit immár beljebb kerülve Csák Árpád.
— Természetesen etetni is szoktam, s rendszerint én takarítom Csinost, a walesi pónit, de Böbét, a shetlandit is — mondja a 12 esztendős Réka, mielőtt atyai engedéllyel, barátnőjével az istálló felé venné az irányt.

Csák Árpád lépésről lépésre fejlesztette a gazdaságot, s utóbb látott a hobbi és egzotikus állatok létszámának gyarapításához. A negyvenedik életévét taposó házigazda anno a költségvetési üzemben kezdett, majd a helyi Vörös Csillag téeszben folytatta gépészként. Innen került 1987-ben a füzesgyarmatiak által „kőolajiparként” emlegetett Molhoz, s egészen az ezredfordulóig itt kereste a családnak a kenyérre valót. Igaz, mellette gazdálkodott is. Azóta egyéni őstermelő vállalkozó, s általában négy fejőstehénnel, bikákkal, általában 10—12 szarvasmarhával gazdálkodik. Ehhez hat hektár legelő, kaszáló társul, hogy legalább a szálas takarmányt meg tudja termelni a jószágnak.

— Különösebben nem panaszkodom. Háztól elhordják a tejet, de sajtot, túrót is készítünk. Ebből a helyi általános iskolában matematika-kémia szakos tanárnőként dolgozó nejem is kiveszi a részét — ismertette a munkamegosztás részleteit.