BEOL

A közelmúltban adták ki az Óvodai Nevelési Alapprogram módosítását. A nemek egyenlőségével foglalkozó passzust sokan sokféleképpen magyarázták. Többekben felmerült, a fiúkat nem fiúként, a lányokat nem lányként kezelik majd az óvodában? Sőt, ennél szélsőségesebb vélemények is elhangzottak. Az Oktatási Minisztérium szerint a sajtóban megjelent nyilatkozatok többsége félrevezető. 

– Az a szövegrész, amely az alapprogramban hangsúlyt ad annak, hogy kerülni kell a nemi sztereotípiák erősítését, arra utal, hogy a nők és férfiak közötti különbségek soha nem képezhetik a hátrányos megkülönböztetés alapját – tudtuk meg az Oktatási Minisztérium sajtóosztályától.

– Olyan együttműködést kell kialakítani egy társadalomban a nők és férfiak között, amely lehetővé teszi, hogy mindkét nem egyaránt részt vehessen a társadalom fejlődésében. A nemi sztereotípia és a nemi szerep nem keverhető össze egymással. A nemi sztereotípiáktól mentes nevelés nem jelenti a hagyományos értékek közvetítésének elhagyását, de amikor a sztereotípiákat kerüljük, az azt jelenti, hogy nem mondjuk, hogy a lányok ehhez nem értenek, a fiúk erre nem alkalmasak.

Varga Lászlóné egy 5 és egy 2 éves fiúgyermeket nevelő anyuka. Véleménye szerint a nemi szerepekkel kapcsolatban a családé volna az elsődleges szerep, nem pedig az óvodáé. Mint mondta, fontos, hogy a gyermek tisztában legyen a saját nemével.

A Battonyai Egyesített Napköziotthonos Óvodák vezetője, Mudrityné Varga Andrea szerint a gyakorlatban semmi sem változik az óvodában a kérdés kapcsán.

— Továbbra is tudatosítjuk a nemi identitást a kicsikben, akik egyébként tisztában vannak a fiúk és lányok közötti különbséggel. Azonban a jövőben sem szólunk azért, ha a fiúk babáznak is, a lányok garázst építenek az autónak — véli a vezető.

— Rendkívül aktuális a téma napjainkban. Mi, pszichológusok is sokat beszélünk róla egymás között — mondta a téma kapcsán Kozma Zoltán klinikai szakpszichológus.

— A gyermek személyiségfejlődésének és ezen belül a nemi szerepének kialakulásában a családnak van a legnagyobb szerepe. A „szerepleosztások” egyértelműen hatnak a kicsikre. A pszichológiában régen ismert az azonosulás folyamata. A felnőtt minden szinten hat a gyermekre és a vele való azonosulás határozza meg többek között a nemi szerepek elsajátítását is. Az óvodai játékok során a már megtanult szerepet játssza újra a kisfiú, vagy a kislány. A játékba történő beleszólás rendkívül negatívan hathat az apróságok személyiségfejlődésére. Összezavarhatja őket, hiszen nem értik, miért nem lehet ezt, vagy azt játszani tiltás esetén. Vagyis ne szóljunk bele a gyermek játékába.

Kozma Zoltán azokról a társadalmi folyamatokról is beszélt, amelyek a férfi és női szerepeket közelebb hozták egymáshoz. Ezt nevezik uniszex irányú változásnak, ami ugyancsak kihat a gyermeki játékra.

— Az uniszex generálója a társadalmi fogyasztóréteg teljes egészének „megszerzése” — elemezte a klinikai szakpszichológus. — A cél, hogy egy terméket ne csak a társadalom egyik felének, hanem a teljes egészének lehessen eladni, szó szerint és átvitt értelemben is. Ez a folyamat is kihathat a család életére, majd a gyermek szerepjátékára is.