Diákalkotóból lett feltörekvő tehetség a hazai galériákban

Gáspár Annamáriának kialakult egy sajátos, csak rá jellemző festési technikája és anyaghasználata (metálfóliás, csurgatott, gesztusos felületekbe festett realisztikus figurák), ami ugyancsak sajátos témákkal, képi világgal, megjelenítési móddal párosulva egyedivé teszi a képeit. Való igaz, hogy a tehetség kezdettől fogva benne volt. Amikor anno a gimnáziumban kiállítottuk a munkáit, kész képekkel rukkolt elő, olyanokkal, amelyek előrevetítették a jelenlegi alkotói kvalitását – Gáspár Annamáriáról a Táncsics gimnázium rajztanára, Varga László fogalmazta meg gondolatait, amit a tehetséges fiatallal szőttünk tovább.

– Arra nem emlékszem, mikor döntöttem el végérvényesen, hogy a festészettel, a képzőművészettel akarok foglalkozni, de az tény, már iskolásként folyton festettem. Az is igaz, hogy nagyon sok dolog érdekelt, ezért lett kicsit kanyargós az utam – mondta önmagáról nevetve Annamari. Szerencsésnek tartja magát, hiszen az alkotás függetlensége megadatik számára. S hogy az eddigi útját milyen mérföldkövek jellemezték?

Generációk tárlata címmel mutatkozott be hajdan volt táncsicsos diákként egykori középiskolájában. Komolyan foglalkozott a festészettel, művészettörténetet tanult az ­ELTE-n, mellé a japán szakot is felvette. Hivatalosan úgy fogalmaznak róla: a klasszikus intézményi kereteken kívül sajátította el a képzőművészet művelését, festészetét mégis kimondottan magas ábrázoló és technikai tudás jellemzi.

Művészettörténeti témájú doktori kutatásai során főként Japánban szerzett ismeretei révén erős hatást gyakorolt rá az ottani tradicionális képzőművészet, amely egyéni módon átírva köszön vissza alkotásain. Hogy is volt ez a japán hatás? – erre már mi kerestük a választ.

– Doktori programba jelentkeztem 2014-ben, többször eljutottam a szigetországba. Rengeteget kutattam, múzeumokba, képtárakba, galériákba jártam, kiállításokat látogattam Japán több nagyvárosában. Csoda-e, hogy munkáimra hatással volt az ottani kultúra, a különleges képi látásmód, számos, itthon újszerűnek tűnő technika (paravánfestészetben megtapasztalt aranylemezek használata)? De tanultam később alkalmazott grafikát, foglalkoztam tankönyv-illusztráció készítésével is.

Gáspár Annamária, aki Nagy Gábort tekinti mesterének, vallja, hiába feltörekvő tehetség valaki, a boldoguláshoz szerencse is kell. A Barabás-villában önálló kiállításon mutatkozhatott be többször. Lehetőséget kapott négyszer részt venni a BÁV aukcióján. A kortárs árveréseken sokan megismerték. Az orosházi fiatal 2018-ban a Godot Galéria pályázatán fődíjas lett (a főváros tíz top galériájának egyike). Szerződtették, most a Godot Labor művészcsapatába tartozik.

Ahogy ő summázta az elmúlt alkotói időszakot:

– Sikeres évek vannak mögöttem. Sokat tudtam dolgozni, és úgy érzem, fejlődni. Munkáim java része gyűjtőknél van. Azt tapasztalom, és ez jó érzéssel tölt el, hogy alkotásaimra van igény. Legutóbbi önálló kiállításom ősszel a Godot Galériában igazán sikeres volt és jó szakmai visszhanggal zárult. Megnyugtató számomra az a tendencia, hogy ezekben a járvány sújtotta hónapokban se csökkent a képzőművészet iránt az érdeklődés.

Markánsan megjelenik az arany

A tehetséges képzőművész művein a központi alakok vagy figuracsoportok mögött jellemzően a művész egyik védjegyévé váló monokróm, főként markáns aranyszínű háttér húzódik. A színválasztásban szerepe volt az arany szín művészettörténeti tradíciójának. Ez visszaköszön Gáspár Annamária egyik leggyakoribb témáján, a női szépség kérdésének történelmi feltárásán is. Emberábrázolásaihoz néhol saját magát használja modellként, de gyakran régi, talált fotókat vesz alapul.